4. fejezet

sziasztok:)
itt az új rész:) köszönöm a sok látogatót, megjegyezést és a türelmet.<3 lehet, hogy egy ideig megint nem tudok új részt hozni így igyekeztem elég hosszú részt írni:) i hope you like it:) 

Együtt a banda. 

Harry hangjára ébredtem. Kedvesen szólongatott, miközben a hajamat simogatta.
- Clare, ébresztő. - mondta álmos hangon.
Kibújtam a karjai közül és átfordultam a másik oldalamra. Harry kuncogni kezdett, majd odabújt mögém és ismét átkarolt. Gyenge puszit nyomott az arcomra.
- Kicsim, fel kell kelned. Az előbb kaptál 4 SMS-t, tippem szerint a barátnőidtől.
Válaszként csak morogtam egyet, mire Harry folytatta:

- Ne akarod, hogy felhívjam őket és közöljem, hogy hol vagy.

Erre már muszáj voltam válaszolni. Átfordultam a másik oldalamra, és odabújtam hozzá.

- Nagyon szemét vagy, ugye tudod?- kérdeztem mosolyogva.
- Bocsi, de máshogy nem tudtalak felkelteni.
- Ki mondta, hogy teljesen ébren vagyok már? - kötözködtem a fiúval.

Erre Harry válaszul felkapott, és végig rohant velem a házon.
- Te nem vagy normális. - mondtam sikítozva és a nyakába kapaszkodtam, mert a végén leejt, a hülyéje.

Levitt a nappaliba, ahol a 4 fiú röhögve fogadott minket.

- Hogy bánsz te a barátnőiddel Harry? - kérdezte röhögve Zayn.
- Szóval ezért ilyen rövidek a kapcsolataid. - néztem rá huncut mosollyal az arcomon.
- Ó, szóval szemtelenkedsz velem? - kérdezte Harry pimaszul.
- Ugyan én soha. - válaszoltam vigyorogva.

Harry válaszul közelebb húzott magához, és megcsókolt. A fiúk mögöttünk egyből elkezdtek piszkálódni.

- Na ne előttünk már. - mondta Niall röhögve.
- Menjetek szobára! - természetesen ez a mondat Louis-tól származott.

Harry végre lerakott, és ráugrott Louis-ra.

- Mit csinálsz te állat? - kérdezte sikítozva Louis.
- Visszakaptad. - mondta elégedetten Harry, majd vissza jött hozzám. Én az ajtóból néztem végig a jelenetet és majd megfulladtam a röhögéstől.
- Ne röhögj vagy elviszlek még egy körre. - fenyegetett Harry nevetve.
- Nagyon félek. - mondtam gúnyosan és odabújtam hozzá.

- Te akartad... - Harry ismét felkapott, de most a bejárati ajtó felé vette az irányt. Egy mozdulattal kinyitotta majd kivitt a szakadó esőbe.

- Te tényleg nem vagy normális. - mondtam nevetve. - De szeretem az esőt, úgyhogy ez nem jött be.
- Én meg téged szeretlek. - mondta Harry mosolyogva és ismét megcsókolt. Ez hosszabb csók volt, mint az előbbi, de egy vaku villanás megzavarta. Harry idegesen morgott valamit, majd bevitt a házba. Harry dühösen felment az emeltre, én pedig bementem a fiúkhoz, akik meglepetten néztem rám.

- Ha megbántottad: véged. - mondta Louis fenyegetően, majd elnevette magát. - Csak viccelek. Gyere ide és meséld el, hogy mi történt. - mondta és a fiúkkal helyet szorítottak nekem a kanapén.
Beültem Louis és Liam közé. Mindnyájan kérdőn néztek rám.

- Csak annyi, hogy csókolóztunk és egy újságíró csinált pár képet. Ez máskor is így kiakasztja Harry-t? - néztem érdeklődve a fiúkra.
Ők pár percig elgondolkoztak, végül Liam megszólalt:
- Szerintem egyszerűen csak téged félt. Soha nem volt még ilyen, hogy első találkozás után elhozta ide a lányt. Mindig várt egy kicsit, hogy bemutassa nekünk. Szóval ne aggódj, nem rád haragszik. - mosolygott rám biztatóan a fiú.
- Ez igaz. Soha nem láttam még ilyen boldognak Harry-t. - mondta Niall elgondolkozva.
- Annyi biztos, hogy téged nagyon szeret. - kacsintott rám Zayn.
- De nálam nem jobban. - bökött oldalba Louis. - Mindig is én leszek az első Harry életében. - folytatta a baromkodást Lou.
- Idióta vagy. - böktem oldalba én is. - Nyugodj meg, nem áll szándékomban elvenni tőled Harry-t. - mondtam egy mosoly kíséretében.
- Ajánlom is! - válaszolta Louis nevetve.
- Köszi a segítséget srácok! - mondtam, rájuk mosolyogtam és elindultam fölfelé.
- Hé Clare várj egy kicsit! - szólt utánam Louis.

Hátra fordultam, és abban a percben a 4 srác már rám is ugrott. Majd megszakadtam alattuk, de valahogy nem volt időm foglalkozni ezzel, mivel dőltem a röhögéstől.

- Ez mire volt jó? - kérdeztem Louis-tól még mindig nevetve.
- Hogy jobb kedved legyen. - válaszolt Louis, aki szintén jól szórakozott azon, hogy agyon nyomnak.
- Egy vicc is elég lett volna. - kacsintottam rá.
- Ez hatásosabb. - válaszolt Louis magabiztosan.
- Értettem főnök. - mondtam és abba hagytam a nevetést.

Először Niall és Liam szállt le rólam, utánuk Zayn, de Louis kitartóan a helyén maradt.

- Te nem akarsz leszállni? - néztem rá kérdőn.
- HARRY MENTSD MEG A BARÁTNŐDET!- ordibált Louis az emeletre.

Elnevettem magam és pár percen belül Harry jelent meg az ajtóba. Meglepetten nézett ránk majd elnevette magát.

- Jézusom Louis, te nem vagy normális. - mondta nevetve.
- Ezt mindig is tudtuk. - válaszoltam, mire Louis fejbe dobott egy párnával.
- Sértegetsz?! - nézett rám vádló pillantásokkal.
- Te ülsz rajtam, ha nem tűnt volna fel. - mondtam, majd nagy nehezem lelöktem magamról a répás idiótát.

Harry felsegített és kb. 10 perc után végre ismét állhattam, felesleges súlyok nélkül. Louis sértetten nézett rám, mire elnevettem magam és őt is felsegítettem.

- Köszönöm. Ennyi a minimum, miután lelöktél. - mondta sértetten.
- Rám ültél te idióta. - válaszoltam nevetve.
- Oké, kvittek vagyunk. - mondta Louis és kezet nyújtott. Megráztam majd Harry-hez fordultam.
- Nekem lassan mennem kéne. - néztem rá szomorúan.
- Nekünk is indulni kell. Ma fotózás lesz, és ha elkésünk végünk van. - válaszolt mögülünk Niall.
- Lenne kedved este találkozni? - kérdezte Harry-t.
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Menjünk el bulizni! - szólalt meg Zayn lelkesen.
- Én benne vagyok! - válaszoltuk szinte egyszerre mindnyájan.
- Clare, tudod mit? Hozd el a barátnőidet is. Nagyon kíváncsi vagyok már rájuk. - ajánlotta fel Harry.

Jól esett, hogy gondol a csajokra, és belegondoltam, hogy mit szólnak majd a barátnőim.

- Oké. De ha egyszer meglátják a srácokat.. - mondtam pimaszul, de nem fejeztem be a mondatot.
- Azt hiszem tudom, hogy mire gondolsz. - válaszolta Harry huncut mosollyal az arcán.
- Hé csajokat is hozol?! Én már most szeretlek. - mondta röhögve Zayn.
- Én is szeretlek DJ Malik. -mondtam és rámosolyogtam Zayn-re.
- Most akkor Harry vagy Zayn? - nézett rám értetlenül Niall.
- Harry. - válaszoltam és odabújtam a fiúhoz. Ő magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is téged.- válaszoltam és megcsókoltam.

A fiúk ismét beszólogattak, de nem érdekelt. Ma este visszakapják, ha meglátják a csajokat. Átkaroltam Harry nyakát és hozzábújtam. Megszólalt a telefon a zsebemben, de egyszerűen nem érdekelt. Kiélveztem, hogy Harry karjaiban lehetek, mivel ki tudja, hogy meddig fog tartani az ami most köztünk van. Hiszen még azt sem tudom, hogy mi van köztünk. A telefonom kitartóan csörgött, ráadásul ironikus módon pont a One Thing volt a csengőhangom. Harry kuncogva elengedett, mondván vegyem fel biztosan fontosan.
A kijelzőn Debby neve állt. "A picsába" - gondoltam magamba. Megnyomtam a hívás fogadást és felvettem a telefont.

- Szia Debby!-szóltam bele félve a telefonba.
- Te úgy mégis hol vagy, ha szabad kérdeznem?! - kérdezte Deyy ingerülten.
- 10 perc múlva otthon vagyok és mindent elmesélek. - mondtam megnyugtatóan.
- Tényleg gyere, ne úgy, mint hajnalban. - mondta Debby, de már hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Okés, megyek. Puszi, szia. - tettem le a telefont és a fiúkhoz fordultam.
- Srácok indulnom kell. - mondtam kissé szomorúan.
- Okés, elviszünk. - mondta Niall kedvesen.
- Mind az 5-en? - kérdeztem meglepetten.
- Persze, úgyis indulunk a fotózásra. - válaszolt Liam.
- Akkor indulás!-  mondta Zayn és mind a hatan elindultunk kifelé.

~*

- Csajok megjöttem! - kiáltottam amint beértem a koli szobánk ajtaján.
- Na végre! Már úgy aggódtam! - jött oda hozzám Debby.
- Nyugi élek, minden oké. - mosolyogtam rájuk.
Közben Leslie, Kate és Sophie is odajött hozzám. A barátnőimen láttam, hogy tényleg aggódtak. Sorba megöleltük egymást, mint ahogy minden találkozáskor szoktuk, majd Leslie szólalt meg.
- Elmeséled végre, hogy hol voltál?
- Öhm, üljetek le és mondom.

A barátnőim mind letelepedtek az én ágyamra és kíváncsian néztek rám.
- Brian-el szakítottunk, mivel megcsalt Lizzie-vel. Nagyon kiborultam és gyorsan leléptem a diszkóból ahova együtt mentünk. -kezdtem bele a sztoriba.
- Egyáltalán, hogy derült ki, hogy megcsalt? - kérdezte Kate meglepetten.
- Részeg volt és véletlen kicsúszott a száján. - válaszoltam.
- De ha nem Brian-nél aludtál akkor kinél? - nézett rám Sophie kíváncsian.
- Várj folytatom és megtudod. - válaszoltam huncut mosollyal az arcomon.
- Szóval, miután otthagytam Brian-t elsétáltam a Temze partjára, hogy egyedül legyek, zenét hallgassak és végig gondoljam az egészet. Leültem az egyik sziklára, amikor pittyegést hallottam. Nem az én telefonom volt, így kiderült, hogy nem vagyok egyedül. És aki mellettem ült az nem más, mint - elhúztam a mondatot, tovább szívatva barátnőimet- Harry Styles.

A barátnőim ledöbbentek

- Most csak szívatsz ugye? - kérdezte Debby sokkolva.
- Nem, tényleg találkoztam Harry-vel. - mosolyogtam rá.
- Úristen, te mázlista! És Niall is ott volt?! -kérdezte sikítozva Kate.
- Vele is találkoztam. - mosolyogtam rá. - Az összes sráccal találkoztam.
- Na ne már! És Louis tényleg olyan helyes élőbe? - kérdezte Leslie irigyen.
- Mind hihetetlen helyesek. - mondtam őszintén.
- Héé! Te találkoztál este Harry-vel és csak most jössz haza.. Úristen te Harry-nél aludtál? - kérdzte Sophie sokkolva, majd elkezdett sikítozni.
- Igen Harry-nél aludtam. - mondtam boldogan.
- És smároltatok is? - kéredzte Kate perverz arckifejezéssel.
- Igen. - mondtam kicsit szégyenlősen.
- Na ne szívass, hogy egy éjszaka alatt te lettél Harry Styles barátnője. - mondta Debby hitetlenkedve.
- Nem vagyok a barátnője! - szögeztem le egyből.
- Akkor mégis mi vagy?! - kérdezte Leslie gúnyosan.
- Fogalmam sincs. -hajtottam le a fejem szomorúan.
- Na nehogy elszomorodj! Hiszen találkoztál Harry-vel, csókolóztatok és nála aludtál.  Hihetetlen szerencsés vagy, ugye tudod? - mondta Kate biztatóan.
- Ja egy dolgot kihagytam! Ma este elmegyünk bulizni a fiúkkal, - szünetet hagytam - és ti is jöttök.
A csajokból kitört a sikítás, majd mind rám ugratottak és hálálkodtak.
- Úristen, te megkérted a fiúkat, hogy mehessünk mi is? - kérdezte Sophie hálásan.
- Nem én. Harry. - mosolyogtam rájuk.
- Imádunk Harry Styles! - mondtam Kate baromkodva.
- Na csajok kezdjetek el készülni, vagy nem lesz este buli! - mondtam és magamhoz szorítottam őket. Nélkülük hihetetlen unalmas lenne az életem. Egyszerűen imádom őket.

~*

Fél 7 volt amikor csörgött a telefonom. Harry volt az. Ide fele elkérte a számom, hogy hívhasson ha vége a fotózásnak. Elmosolyodtam és felvettem a telefont.

- Szia, mond! - szóltam bele a telefonba.
- Szia, csak annyi, hogy kész vagyunk. Még haza ugrunk elkészülni, és utána értetek megyünk. - válaszolt Harry kedvesen.
- Rendben, várunk. Puszi, szia. - mondtam majd letettem a telefont.

A csajok izgatottan néztek rám.
- Harry volt az? - kérdezte Kate lelkesen.
- Igen.- mosolyogtam boldogan. - Nem soká itt vannak szóval haladjatok.
Mind a négy lány felöltözött már és csak a sminkelés volt hátra.

Debby ruhája

Leslie ruhája

Sophie ruhája

Kate ruhája

Én is gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem és készen vártam Harry hívását.

Clare ruhája

 A csajokkal együtt várakoztunk az ágyamon, miközben Twitteren lógtunk. Mikor bejelentkeztem, majdnem lefordultam az ágyamról: Twitter kezdőlapom tele volt azzal a képpel ami a srácok háza előtt készült. Ráadásul a legtöbb ember csak szidott engem. Baromi rossz amikor látod, hogy mennyi ember utál téged, csak azért, mert azzal az emberrel vagy akit szeretsz. Ezt az érzést nem kívánom még az ellenségemnek se. A telefoncsörgés zavarta meg a gondolatmenetem. Mosolyogva vettem fel a telefont.

- Szia Harry. - köszöntem mosolyogva.
- Szia kicsim! Megjöttünk, szóval jöhettek le. - válaszolt Harry.
- Okés, indulunk. - mondtam és letetettem a telefont.

A csajokhoz fordultam akikből kitört a sikítás. Indulás előtt meg volt a szokásos csoportos ölelés, majd kiléptünk az ajtón és elindultunk a liftekhez. Debby bezárta az ajtót, én pedig hívtam a liftet. Pár percben belül már meg is érkezett mi pedig, izgatottan beszálltunk. Furcsa  módon én is úgy izgultam mintha most találkoznék először a srácokkal. A liftben néma csend volt, csak néha mosolyogtunk biztatóan egymásra. Leértünk a földszintre és kimentünk a hűvös londoni éjszakába.
A kollégium előtt egy nagy fekete limuzin állt, de meglepő módon sehol se láttam egyetlen sikítozó rajongók se. Az autó ajtaja kinyílt és Harry szállt ki belőle. Hihetetlen jól nézett ki. Oda jött hozzám, magához húzott és megcsókolt.

- Hiányoztál.- mondta halkan.

Rá mosolyogtam, még egyszer megcsókoltam, majd a barátnőim felé fordultam.

- Csajok, ő Harry, de gondolom nem kell bemutatni. - mondtam, mire ők elmosolyodtak.
- Jól gondolod. - jött oda Kate.
- Harry ő Kate. - Harry elmosolyodott odalépett a lányhoz és megölelte.

Sorba bemutatkozott az összes lány és mind a négyen kaptak egy-egy ölelést. Kate odajött hozzám és a izgatottan a fülembe suttogott:
- Niall is öleléssel mutatkozik be?
- Igen! - kacsintottam rá barátnőmre.

Miután mindenki bemutatkozott Harry-nek, ő kihívta a többi fiút is a kocsiból. Ránéztem a barátnőimre akik majd el ájultak. Elsőnek Zayn mutatkozott be mindegyik lánynak. Sorban megölelte a csajokat: először Leslie-t, Sophie-t, Kate-et és végül Debby-t. Jól kiszúrta a lányt mivel Debby bolondult Zayn-ért. Láttam, hogy Zayn valamit Debby fülébe súg, de arról fogalmam sem volt, hogy mit. Végül Zayn odajött hozzám megölelt, és egyből elkezdett kérdezősködni:

- Miért nem mondtad, hogy ilyen gyönyörű barátnőid vannak? Amúgy Debby-nek van barátja? És ha nincs, szerinted bejönnék neki? - Zayn csak úgy sorolta a kérdéseket és pedig nem győztem válaszolni.
- Zayn, nyugi. Debby-nek nincs barátja és neked kell rájönni, hogy vajon van e esélyed nála. - kacsintottam a fiúra.

Végig néztem a többieken, és úgy láttam, hogy már meg volt a bemutatkozás. Leslie boldogan jött oda hozzám, miközben Zayn visszament Debby-hez, Kate Niall-el beszélgetett, Sophie és Liam is jól elvoltak és természetesen Larry Stylinson is életbe lépett. Harry Louis hátán ült és úgy szaladgáltak.

- Clare! - ordibált Louis. - Mondtam én, hogy Harry mindig is az enyém marad.
- Te beteg állat! - mondtam röhögve. - Hát akkor van egy rossz hírem: ellopom tőled Leslie-t. - mondtam majd karon fogtam a lányt és elindultunk a koli felé.
- Mondani akartál valamit nem? - néztem Leslie-re, aki nagyon élvezte a hülyéskedést. Nem véletlen hiszen ő is olyan idióta, mint Louis.
- Igen. - mondta Leslie félénken. - Louis is megkérdezte, hogy lenne e kedvem randizni vele. - fejezte be a mondatot.
- Na ne már!- néztem rá meglepetten. - Gyorsan haladtok! - mondtam gúnyosan.
- Ezt pont te mondod? - vágott vissza barátnőm.
- Na de várj! Mit mondtál neki? Igent vagy nemet? - néztem rá kíváncsian.

Leslie nem tudott válaszolni, ugyanis Louis rohant oda hozzánk, és "ellopta" tőlem Leslie-t. Szó szerint felkapta és elfutott vele. Harry nevetve jött oda hozzám.

- Mindig ilyen idióta? - kérdeztem Harry-től, miközben hozzá bújtam.
- Főleg akkor amikor szerelmes. - kacsintott rám Harry.
- Ezt úgy érted, hogy belezúgott Leslie-be? - néztem rá meglepetten.
- Szerintem igen, de várjuk ki az este végét. - mondta Harry, majd megfogta a kezem, és visszamentünk a többiekhez.

A kialakult "párosok" még mindig együtt voltak, csak Zayn-t és Debby-t nem láttam. Kíváncsian néztem Harry-re, aki már megtalálta őket. A limuzinban ültek és mélyen elmerültek egy beszélgetésben. Harry rám kacsintott, majd arrébb húzódtunk az autótól, nehogy észrevegyenek minket. Louis még mindig Leslie-vel a karjaiban szaladgált, majd végül megállt előttünk és lerakta Leslie-t. A lány dőlt a röhögéstől, Louis pedig elégedetten jött oda hozzám.

- Vigyázz rá! Addig beszélek a lovagoddal!- mondta "fenyegetően", majd nevetve oda ment Harry-hez. Én odahúztam magamhoz Leslie-t és egyből elkezdtem faggatni.
- Ez meg mi volt? Kb. 10 percen keresztül Louis karjaiban voltál és már randira is hívott. - hadartam izgatottan.
- Úristen, én sem hiszem el. - mondta Leslie, de láttam rajta, hogy a gondoltai csakis Louis körül forognak.
Kate jött oda hozzánk és az arcáról le sem lehetett vakarni a mosolyt.
- Na te minek örülsz ennyire? - kérdeztem mosolyogva.
- Niall James Horan minimum ötször megölelt és azt mondta, hogy aranyos és vicces lány vagyok. - mondta álmodozó tekintettel.
- Úgy örülök neki. - öleltem magamhoz a lányt. Tudtam, hogy mindig arról álmodott, hogy találkozzon Niall-el.
- Én is. - mondta Kate és örömkönnyek gyűltek a szemébe.
- Ha te sírsz akkor én is. - mondta Leslie elérzékenyülve. Ő az érzékenységéről és együttérzéséről volt híres. Ha baj volt, hozzá mindig lehetett fordulni.
- Csajok ne sírjatok már! Valóra vált az álmotok. Leslie téged randira hívott Louis Tomlinson, Kate téged pedig egy csomószor megölelt Niall és fogadok, hogy tetszel neki. - néztem biztatóan a barátnőimre.
- A William-et kihagytad. - mondta Leslie gúnyosan.
- Oké látom te már jobban vagy, ha gúnyolódsz. - mondtam nevetve.
- Héé! Téged randira hívott Louis?! - nézett Kate meglepetten Leslie-re.
- Öhm, igen. - mondta Leslie és elpirult.

- Srácok, indulás! - kiáltott Harry, majd mindenkit a kocsihoz terelt. Sorba beültünk az autóba. Egyik oldalon mi ültünk a csajokkal, velünk szemben pedig a fiúk.
- Hova akartok menni? - kérdeztem tőlük.
- Mindegy, csak sok pia legyen. - válaszolt Harry.
- Te alkoholista! - röhögött Leslie.
- Ne sértegess, vagy Louis bánja meg! - fenyegetőzött Harry, mire az említett és Leslie egyaránt elpirultak.

Elnevettük magunkat a többiekkel, majd Harry a sofőrhöz fordult és lediktálta a címet. 10 percen belül már ott voltunk London legnagyobb szórakozóhelye előtt. Kiszálltunk, elbúcsúztunk a sofőrtől és bementünk a hatalmas épületbe. A zene üvöltött, a fények villogtak és a hely tele volt emberekkel.

- Kezdődjön a parti! - kiáltott Zayn és a bárpulthoz ment piáért. Liam és Sophie ment segíteni, hogy az összes poharat eltudják hozni.
- Na mi van felpörögtél Malik? - kérdezte Sophie nevetve.
- Nem dehogyis. - válaszolt Zayn és Debby-t a táncparkett felé hívta.

Innentől felpörögtek az események, mindenki táncolt mindenkivel, rengeteget ittunk, amikor éppen nem Harry-re figyeltem észrevettem, hogy Debby és Zayn az egyik sarokban csókolóznak, Leslie és Louis úgyszintén, Niall és Kate, Liam és Sophie pedig valahol táncolnak vagy smárolnak. Végig buliztuk az éjszakát, végül valahogy haza kerültünk a srácokhoz és hullafáradtan elaludtunk.

3. fejezet

"Szeretlek".

Átkaroltam a nyakát, Ő pedig magához húzott. A csókunk lágy volt, de szenvedélyes. Harry szelíden simogatta a hátam. Örökre így tudtam volna maradni: Harry karjaiban, miközben apró csókokat lehelt az ajkaimra. Harry 2 csók között bele nézett a szemembe, és megszólalt:

- Soha nem találkoztam még ilyen lánnyal.

Ránéztem álmai fiújára. Az édes ajkára, az elbűvölő szemeire, a kis gödröcskékre az arcán, ahogyan őszintén mosolyog, a göndör fürtjeire. Pár éve még csak álmodoztam Harry-ről, most viszont itt állt előttem, és csókokkal halmozott el. Elérkezett az én csodám. 

Válaszra nyitottam a számat, de ismét megszólalt az a bizonyos telefon pittyegés. Egyből a zsebemhez kaptam, de nem az én telefonból szólt az ismerős hang.

- Mindig a legjobbkor..- dünnyögte Harry magába. 

- Ha menned kell, menj csak. - mosolyogtam rá biztatóan. 

- Öö, figyelj ha van kedved gyere velem. Nem szeretném ha egyedül mennél haza ilyen későn, viszont elkísérni nem tudlak. - egy kis szünetet tartott és rám nézett. Valószínűleg nem volt túl meggyőző az arckifejezésem, mert folytatta.- Naa, gyere már. Hidd el van elég szabad hely. - nevetett rám Harry. 

Nevetése hallatán, megremegett a szívem. Ha ilyen édesen nevet bármire rá tud venni. 

- Na jó rendben menjünk. De ha a barátnőim balhéznak, hogy hol voltam egész éjszaka, biztosan rád fogom fogni az egészet - mondtam nevetve.

Harry rám nézett, elmosolyodott, összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. 

- Ilyen szigorú barátnőid vannak? - kérdezte még mindig mosolyogva.

- Dehogyis. Csak aggódnak értem, ennyi az egész. De amúgy hihetetlen idióták. Mi együtt öten, nagyon sok hülyeséget csináltunk már. - mondtam mosolyogva, és végig gondoltam, hogy miket alakítottunk együtt az évek során. 

- Oo, és az ötösfogat tagjai közül, ki rajong még értem, rajtad kívül? - kérdezte tettetett nagyképűséggel, majd elröhögte magát.

- El kell, hogy szomorítsalak, csak én rajongok érted. Remélem beéred ennyivel. - cukkoltam a fiút. 

- Hááát. - mondta és cinikusan rám mosolygott. 

- Szóval máris lecserélsz?! - játszottam a sértődöttet. 

- Téged soha, nem cserélnélek le. - mondta, majd magához ölelt és megcsókolt. 

Kezdetem rájönni, hogy már csak az érintésétől, megugrik a szívem. A csókjaitól hideg ráz, és ahogyan a szemembe néz: na az az érzés leírhatatlan. 

A csókjai után ismét kéz a kézben mentünk tovább. Néha egymásra néztünk, elmosolyodtunk, majd ismét elmerültünk a gondolatainkban. Vajon mit fognak szólni a barátnőim, ha ezt megtudják? Bele se merek gondolni. Harry rántott ki a gondolat menetemből. 

- Megérkeztünk. - mondta majd büszkén előre mutatott. 

Felnéztem, és elállt a lélegzetem. Konkrétan egy kisebb palota állt előttem. 

- Bejött az élet. - mondtam gúnyosan, mikor ismét a fiúra néztem. 

- Gúnyolódsz még, vagy esetleg be is jössz? - nézett rám Harry pimaszul. 

- Harmadik lehetőség nincs? - piszkáltam tovább nevetve. 

Megfogta a kezem és bevezetett az otthonukba. Nem tudtam merre nézzek, akkora volt az a ház. Mindenütt csak ajtók, lépcsők, és folyosók. Harry keresztül vitt szinte az egész házon, mikor végre megérkeztünk, tippem szerint, a nappaliba.

- Harry te, hogy a francba nem tévedsz el ebbe a labirintusba?- kérdeztem meglepődve. 

- Egy idő után, te is meg fogod szokni. - mosolygott rám biztatóan.

Egy idő után? Ezt meg, hogy értsem? De nem volt időm gondolkozni, ugyanis félpercen belül már ott volt velem szemben az egész One Direction. Mindnyájan a kanapén ültek, kivéve persze Harry-t, és játszottak. Amikor megláttak engem, egy percre meglepődtek, majd egy pimasz mosoly ült ki az arcukra és Harry-t figyelték. Önkéntelenül is elmosolyodtam. 

- Fiúk, bemutatom nektek.. - itt megakadt és rám nézett. - Még a nevedet sem kérdeztem meg. - mondta szomorúan és lesütötte a szemét. 

Megsajnáltam a kis butust. Mosolyogva ránéztem a fiúkra, és megszólaltam:

- Sziasztok, nevem Clare. - mutatkoztam be, ezzel kisegítve Harry-t. 


A fiúk sorba, felálltak és mosolyogva odajöttek hozzám. 


- Szia, Zayn vagyok. - mutatkozott be mosolyogva Zayn. Egy ölelést is kaptam tőle, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak Harry-vel.
- De emellett igazi romantikus alkat. Mellette arany életed lesz. Szorítok nektek. - biztatott mosolyogva Zayn, majd a következő fiú következett. 


- Niall. - mosolygott kedvesen a szőke fiú, és kezet nyújtott felém. Megráztam a kezét majd ő is megölelt. Ő csak annyit suttogott a fülembe, hogy eddig én vagyok a legszimpatikusabb neki Harry barátnői közül. Ez jól esett. 


A következő srác Liam volt. Rám nézett a nagy barna szemeivel és kedvesen bemutatkozott:


- A nevem Liam. Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott rám ő is, majd megkaptam tőle is a szokásos ölelést. Meglepődtem, hogy ilyen közvetlenek velem, de nagyon jól esett. Mindenki kedves volt velem, és ettől még boldogabb lettem. 


Az utolsónak Louis-t hagyták meg. Amit megláttam elnevettem magam, ő pedig elkezdett vigyorogni, mint egy idióta. Mivel az is. 


- Azt hiszem nekem nem kell bemutatkozni. - mondta nevetve. - Louis. - mondta majd megölelt. - Te vagy az első lány akivel osztozok Harry-n. Ez nagy megtiszteltetés. - mondta mosolyogva majd elengedett. 


Miután mindenki bemutatkozott, Harry odajött mellém, megfogta a derekam és megszólalt:
- Na miután mindenki végig ölelgette Clare-t és kedves mondatokkal bíztatta, - itt egyenesen Louis-ra nézett, aki elnevette magát - mi valószínűleg elmegyünk aludni. - fejezte be a mondatot és rám mosolygott.

- Aludni, persze.. - mondta pimasz mosolyjal az arcán Zayn. 
- Azért ne csináljatok egyből gyereket. Még nem akarok keresztapa lenni. - mondta ugyanolyan mosollyal Louis. 
- Menjetek a francba. - mondta röhögve Harry. 


Én végig mosolyogtam az egész jelenetet és csak annyit fűztem hozzá, hogy ezek tényleg őrültek. Harry ismét végig vezetett a házon, mire megérkeztünk. Kinyitott előttem egy ajtót, és bevezetett egy kicsi szobába. 
- Hát ez lenne az én szobám. - mondta Harry szerényen. 

Végig néztem a szobán. Kedves, otthon kis szoba volt. A falak világos barna színűek, tele különböző képekkel. Ott volt a One Direction eddigi munkája abban a pár képben. A szobában nem volt sok bútor. Egy franciaágy, 2 éjjeliszekrény, ruhásszekrény és egy kis komód, rajta egy TV-vel és hifi berendezéssel. Az éjjeliszekrény tele volt képekkel. Mindegyiken Anne, Gemma és Harry szerepel. Kiskori képek, és egészen újak. Harry mindenütt hihetetlen édes volt. Végig néztem az összes képet, az utolsón elnevettem magam. 
- Mi ilyen vicces? - jött oda mosolyogva Harry. 
- Milyen édes, hogy van egy képed Dusty-ról. - mondtam mosolyogva. 
- Ő is ugyanúgy hiányzik, mint az egész családom. 
- Harry. - mondtam elérzékenyülve és magamhoz öleltem a fiút. 


Pár percig csak ültünk egymás karjaiban, amikor hirtelen elálmosodtam. Vajon mennyi idő lehet? 


- Harry, mennyi az idő? - néztem rá fáradtan. 

A fiú elővette a telefonját, elmosolyodott és rám nézett.


- Reggel fél hét van. - mondta kedvesen.
- Mennyi?! - az nem lehet, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. Harry elkezdett kuncogni. 
- Most meg mit nevetsz? - néztem rá "durcásan".
- Sietsz valahova, vagy miért olyan nagy baj, hogy eltelt az idő? - kérdezte mosolyogva. Tudtam, hogy Debby korán kel, mivel megy dolgozni és ha nem talál otthon, frászt fog kapni. - Az egyik barátnőm korán kel és ha talál otthon akkor kinyír. - magyaráztam 
Harry-nek. 
- De hát úgy volt, hogy itt alszol. - mondta szomorúbb hangon, mint az előbb. 
- Igen itt alszok és elég korán haza megyek, hogy a lányok ne aggódjanak. - mondtam kedvesen.
- Miért nem szólsz nekik, hogy itt vagy? - kérdezte reménnyel csillogó szemmel. 
- Ha elmondom nekik, hogy Harry Styles-nál alszok akkor sikítógörcsöt kapnak és mindent kiszednek belőlem. - mondtam nevetve.
Közelebb bújtam Harry-hez aki az ágyon feküdt és a fülébe suttogtam:
- Maradok. 


Harry elmosolyodott és közelebb húzott magához. Egy puszit nyomott a fejemre, majd megszólal:
- Szeretlek. 
Rá néztem, elmosolyodtam és megcsókoltam.
- Én is szeretlek Harry Styles. - mondtam majd a mellkasára hajtottam a fejem, és lassan elaludtam. 

2. fejezet

Váratlanul jött igazság.

Egy percre ledermedtem. Vajon tényleg Ő ül egy méterrel mellettem, vagy a fejembe szállt az a pár pohár koktél? Eszembe jutott, hogy mint mondott a nővérem régen.

"Lehetetlenek nem léteznek, a csodára pedig várni kell." - mondta, amikor közöltem vele, hogy egyszer és leszek Harry Styles barátnője.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy az én csodám megérkezett. Erre a percre vártam egész életemben. Nem kell mást tennem csak leszólítani... Leszólítani, mintha az olyan könnyű lenne. Itt ül mellettem egy világsztár akiért oda vagyok, és nincs ötletem, hogy mit mondjak. Na ezt hívják úgy, hogy szívás. Csak néztem ahogyan előveszi a telefonját, ahogyan a fény megvilágítja az arcát. De az arca nem olyan volt, mint szokott. Szomorúság áradt a tekintetéből. Belém hasított a fájdalom, és beugrott egy videó. Az a videó amiben Harry elmondja, hogy mennyire fáj neki, hogy utálják. Emlékszem, hogy végig sírtam azt a videót. Nem bírtam nézni Harry szomorúságát, felálltam és leültem mellé. 

- Öö, figyelj, kérlek ne nézz hülyének. Rajongó vagyok, de nem nem dedikálást vagy képet szeretnék.. - kezdtem bele.
- Mond csak nyugodtan. - vágott közbe Harry és fáradtan rám mosolygott.
- Nem ismerjük egymást, de nekem olyan mintha már évek óta ismernélek. És most úgy érzem, hogy szomorú vagy. - néztem bele a fiú szemébe - Mi a baj Harry? - kérdeztem őszinte aggodalommal és félelemmel a hangomban.

Láttam, hogy egy percre elgondolkozott, majd rám nézett. 


- Miért érdekel ez téged? Te hogy, hogy nem utálsz engem, mint a legtöbb ember? - kérdezte élesen.
- Azért érdekel, mert sokat jelentesz nekem. Te is és a többi fiú is. Ti jelentitek nekem az egész világot. Naponta látom, hogy szidnak titeket, és akár hiszed akár nem, nekem ez ugyanúgy fáj, mint nektek. A suliban állandóan szidnak titeket, de a barátnőimmel a végsőkig kiállunk mellettetek. És tudod miért? Azért, mert szeretünk titeket. - néztem rá, miután befejeztem a mondandóm. 


Meglepetés suhant át az arcán. Láttam a megbánást a szemében, és éreztem, hogy amit mondtam eljutott egészen a szívéig. Rám nézett, mélyen a szemembe, majd megszólalt: 


- Én nem érdemlem meg, hogy ilyeneket mondj, és azt sem érdemlem meg, hogy szeress. Te se és más rajongók se. Én csak énekelek és semmi több, mégis sok ember szeret vagy éppen utál. Szerinted mit teszek még, amiért az emberek a két legkülönbözőbb érzést táplálják irántam? - nézett rám kérdőn.
- Harry, te nem csak énekelsz. A hangod varázslatos. Ha meghallom rengeted érzés megindul bennem. Néha mosolygásra késztetsz, máskor pedig sírásra. A két legkülönbözőbb érzés, ez a kettő is. Különleges vagy, érzésekkel teli, és olyan ember aki túl sokra becsüli mások véleményét. Kérlek magyarázd meg, hogy miért jobb a féltékeny és utálkozó emberek üzeneteit olvasni, mint azokat amiket rajongók küldtek, akik szeretnek téged? Miért kínzod magad Harry? - kérdeztem, miközben mélyen a szemébe néztem. 
- Azzal a reménnyel olvasom el őket, hogy egyszer röviden, tömören megfogalmazzák, hogy miért utálnak és akkor tudok rajta változtatni. Már annyiszor megpróbáltam kitörölni azokat az üzeneteket, de egyszerűen nem tudom. Mindegyikben egy kis remény sugarat látok. Reményt arra, hogy az emberek megszeretnek. - fejezte be szomorúan Harry, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. 


A szívembe hasított a fájdalom. Ugyanaz az érzés, ami évekkel ezelőtt. Nem bírtam nézni ahogy sír. Legördült egy könnycsepp az arcomon. 


- Kérlek, ne sírj. Miért akarod annyira, hogy minden ember szeressenek?! Hiszen te is tudod, hogy ez lehetetlen. Ráadásul mivel tehetséges vagy, - ránéztem, majd félve folytattam- helyes vagy és lányok milliói rajonganak érted, ezért sokan féltékenyek rád. Harry, hidd el nekem nincs konkrét okuk amiért szidnak és utálnak. Csak féltékenyek rád,amiért mondjuk a barátnőjük érted rajong és nem értük. - rá néztem Harry-re, aki mind végig figyelt rám, és le sem vette a szemét rólam, úgy hallgatta amit mondok. - Ugye hiszel nekem? - kérdeztem tőle. 
- Köszönöm - mondta Harry kedvesen. 
- Mit tettem maiért köszönettel tartozol nekem? - néztem rá kedvesen. 
- Megfejtetted az érzéseim. Rájöttem végre, hogy én se lehetek tökéletes, úgy ahogyan senki más se. És hála neked ezt végre el tudom fogadni. - mosolygott rám, majd felállt, megfogta a kezem és engem is felsegített. Ott álltunk egymással szembe. 
- Hát igen, mi lenne veled nélkülem. - mondtam nevetve. 


Harry a szemembe nézett, megfogta a derekam, magához húzott és a fülembe suttogta:
- Nem tudom, hogy milyen lenne. De nem is akarom megtudni. - suttogta, majd megcsókolt. 

1. fejezet

A kezdetek.

- Felejts el! - ordítottam az utca közepén.

- Clare, nyugodj már meg! - fogta meg a csuklóm Brian. 

- Nyugodjak meg?! Te ne mond nekem, hogy nyugodjak meg!- rántottam el a csuklóm felháborodottan. 

- Kérlek had magyarázzam meg.. - kezdett bele Brian.

- Mit akarsz ezen megmagyarázni?! Megcsaltál egy ribanccal és kész. - sziszegtem  egyre dühösebben.
- Lizzie nem ribanc. - mondta halál nyugodtan Brian.
-Nem ribanc?! Had döntsem már el, hogy számomra ki a ribanc és ki nem, és nekem egy olyan lány, aki a barátnőmnek nevezte magát, lefeküdt a barátommal majd a szemembe hazudott, az ribanc.- kiabáltam, majd sarkon fordultam és elrohantam.


Ködös, igazi londoni éjszaka volt, csak az utcai lámpák világítottak homályosan. Nem volt kedvem haza menni, és elmondani a barátnőimnek, hogy milyen szánalmas vagyok. Jártam London eldugott utcáit, és gondolkoztam. Miért pont most kellett ennek megtörténni. Most amikor minden helyre jött. Már a Hydn parknál jártam amikor megszólalt a telefonom. Ijedten összerezzentem. Előhalásztam a telefont a táskámból és megnéztem a kijelzőt. "Mrs. Tomlinson" olvastam magamban. Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefont.


- Szia, mondjad. - mondtam erőltetett vidámsággal a hangomban. 
- Te meg hol a francban vagy?!- ordított Leslie.
Leslie-re nem jellemző az idegesség, szóval tudtam, hogy most baromira haragszik rám.
- Öö, csak eljöttem kicsit sétálni.-mondtam félénken. 
- Sétálni?! Remélem tisztában vagy vele, hogy hajnali fél4 van. Normális ember nem sétálgat hajnalban. - mondta Leslie higgadtabban.
- Hé kimondta, hogy normális vagyok?- kérdeztem nevetve. 
- Ne most viccelődj velem, mert nagyon haragszom rád. 9-kor mentél el és azt mondtad, hogy éjfél körül jössz. Éjfél óta aggódunk miattad.
- Csajszi, nyugi minden oké. Feküdjetek le, majd megyek valamikor. - mondtam megnyugtatóan. 
- Nem szívesen mondom, hogy oké, de tudom, hogy felesleges lenne vitázni veled. Vigyázz magadra és siess haza. - zárta le Leslie a beszélgetést. 
- Okés, puszi, szia. - mondtam majd kinyomtam a telefont. 


Hajnali 4 óra van?! Milyen gyorsan telik az idő!- kezdtem el gondolkozni ismét. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem az iPodom, megkerestem Ed Sheeran Drunk című számát, maxra vettem a hangerőt és elindultam a Temze felé. Szeretek a Temze partján sétálni és végig gondolni az életem különböző, jó vagy éppen rossz, pillanatait. Lementem teljesen közel a vízhez és leültem egy kis sziklára. A szám véget ért. Ez volt az utolsó szám a zenelistán így csend árasztotta el a fülem. Nyomasztó csend. Kivettem a fülhallgatóm, és pár perccel később pittyegésre lettem figyelmes.  Oldalra fordítottam a fejem, de csak egy sötét alakot láttam és néhány göndör tincset.