1. fejezet

A kezdetek.

- Felejts el! - ordítottam az utca közepén.

- Clare, nyugodj már meg! - fogta meg a csuklóm Brian. 

- Nyugodjak meg?! Te ne mond nekem, hogy nyugodjak meg!- rántottam el a csuklóm felháborodottan. 

- Kérlek had magyarázzam meg.. - kezdett bele Brian.

- Mit akarsz ezen megmagyarázni?! Megcsaltál egy ribanccal és kész. - sziszegtem  egyre dühösebben.
- Lizzie nem ribanc. - mondta halál nyugodtan Brian.
-Nem ribanc?! Had döntsem már el, hogy számomra ki a ribanc és ki nem, és nekem egy olyan lány, aki a barátnőmnek nevezte magát, lefeküdt a barátommal majd a szemembe hazudott, az ribanc.- kiabáltam, majd sarkon fordultam és elrohantam.


Ködös, igazi londoni éjszaka volt, csak az utcai lámpák világítottak homályosan. Nem volt kedvem haza menni, és elmondani a barátnőimnek, hogy milyen szánalmas vagyok. Jártam London eldugott utcáit, és gondolkoztam. Miért pont most kellett ennek megtörténni. Most amikor minden helyre jött. Már a Hydn parknál jártam amikor megszólalt a telefonom. Ijedten összerezzentem. Előhalásztam a telefont a táskámból és megnéztem a kijelzőt. "Mrs. Tomlinson" olvastam magamban. Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefont.


- Szia, mondjad. - mondtam erőltetett vidámsággal a hangomban. 
- Te meg hol a francban vagy?!- ordított Leslie.
Leslie-re nem jellemző az idegesség, szóval tudtam, hogy most baromira haragszik rám.
- Öö, csak eljöttem kicsit sétálni.-mondtam félénken. 
- Sétálni?! Remélem tisztában vagy vele, hogy hajnali fél4 van. Normális ember nem sétálgat hajnalban. - mondta Leslie higgadtabban.
- Hé kimondta, hogy normális vagyok?- kérdeztem nevetve. 
- Ne most viccelődj velem, mert nagyon haragszom rád. 9-kor mentél el és azt mondtad, hogy éjfél körül jössz. Éjfél óta aggódunk miattad.
- Csajszi, nyugi minden oké. Feküdjetek le, majd megyek valamikor. - mondtam megnyugtatóan. 
- Nem szívesen mondom, hogy oké, de tudom, hogy felesleges lenne vitázni veled. Vigyázz magadra és siess haza. - zárta le Leslie a beszélgetést. 
- Okés, puszi, szia. - mondtam majd kinyomtam a telefont. 


Hajnali 4 óra van?! Milyen gyorsan telik az idő!- kezdtem el gondolkozni ismét. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem az iPodom, megkerestem Ed Sheeran Drunk című számát, maxra vettem a hangerőt és elindultam a Temze felé. Szeretek a Temze partján sétálni és végig gondolni az életem különböző, jó vagy éppen rossz, pillanatait. Lementem teljesen közel a vízhez és leültem egy kis sziklára. A szám véget ért. Ez volt az utolsó szám a zenelistán így csend árasztotta el a fülem. Nyomasztó csend. Kivettem a fülhallgatóm, és pár perccel később pittyegésre lettem figyelmes.  Oldalra fordítottam a fejem, de csak egy sötét alakot láttam és néhány göndör tincset.