3. fejezet

"Szeretlek".

Átkaroltam a nyakát, Ő pedig magához húzott. A csókunk lágy volt, de szenvedélyes. Harry szelíden simogatta a hátam. Örökre így tudtam volna maradni: Harry karjaiban, miközben apró csókokat lehelt az ajkaimra. Harry 2 csók között bele nézett a szemembe, és megszólalt:

- Soha nem találkoztam még ilyen lánnyal.

Ránéztem álmai fiújára. Az édes ajkára, az elbűvölő szemeire, a kis gödröcskékre az arcán, ahogyan őszintén mosolyog, a göndör fürtjeire. Pár éve még csak álmodoztam Harry-ről, most viszont itt állt előttem, és csókokkal halmozott el. Elérkezett az én csodám. 

Válaszra nyitottam a számat, de ismét megszólalt az a bizonyos telefon pittyegés. Egyből a zsebemhez kaptam, de nem az én telefonból szólt az ismerős hang.

- Mindig a legjobbkor..- dünnyögte Harry magába. 

- Ha menned kell, menj csak. - mosolyogtam rá biztatóan. 

- Öö, figyelj ha van kedved gyere velem. Nem szeretném ha egyedül mennél haza ilyen későn, viszont elkísérni nem tudlak. - egy kis szünetet tartott és rám nézett. Valószínűleg nem volt túl meggyőző az arckifejezésem, mert folytatta.- Naa, gyere már. Hidd el van elég szabad hely. - nevetett rám Harry. 

Nevetése hallatán, megremegett a szívem. Ha ilyen édesen nevet bármire rá tud venni. 

- Na jó rendben menjünk. De ha a barátnőim balhéznak, hogy hol voltam egész éjszaka, biztosan rád fogom fogni az egészet - mondtam nevetve.

Harry rám nézett, elmosolyodott, összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. 

- Ilyen szigorú barátnőid vannak? - kérdezte még mindig mosolyogva.

- Dehogyis. Csak aggódnak értem, ennyi az egész. De amúgy hihetetlen idióták. Mi együtt öten, nagyon sok hülyeséget csináltunk már. - mondtam mosolyogva, és végig gondoltam, hogy miket alakítottunk együtt az évek során. 

- Oo, és az ötösfogat tagjai közül, ki rajong még értem, rajtad kívül? - kérdezte tettetett nagyképűséggel, majd elröhögte magát.

- El kell, hogy szomorítsalak, csak én rajongok érted. Remélem beéred ennyivel. - cukkoltam a fiút. 

- Hááát. - mondta és cinikusan rám mosolygott. 

- Szóval máris lecserélsz?! - játszottam a sértődöttet. 

- Téged soha, nem cserélnélek le. - mondta, majd magához ölelt és megcsókolt. 

Kezdetem rájönni, hogy már csak az érintésétől, megugrik a szívem. A csókjaitól hideg ráz, és ahogyan a szemembe néz: na az az érzés leírhatatlan. 

A csókjai után ismét kéz a kézben mentünk tovább. Néha egymásra néztünk, elmosolyodtunk, majd ismét elmerültünk a gondolatainkban. Vajon mit fognak szólni a barátnőim, ha ezt megtudják? Bele se merek gondolni. Harry rántott ki a gondolat menetemből. 

- Megérkeztünk. - mondta majd büszkén előre mutatott. 

Felnéztem, és elállt a lélegzetem. Konkrétan egy kisebb palota állt előttem. 

- Bejött az élet. - mondtam gúnyosan, mikor ismét a fiúra néztem. 

- Gúnyolódsz még, vagy esetleg be is jössz? - nézett rám Harry pimaszul. 

- Harmadik lehetőség nincs? - piszkáltam tovább nevetve. 

Megfogta a kezem és bevezetett az otthonukba. Nem tudtam merre nézzek, akkora volt az a ház. Mindenütt csak ajtók, lépcsők, és folyosók. Harry keresztül vitt szinte az egész házon, mikor végre megérkeztünk, tippem szerint, a nappaliba.

- Harry te, hogy a francba nem tévedsz el ebbe a labirintusba?- kérdeztem meglepődve. 

- Egy idő után, te is meg fogod szokni. - mosolygott rám biztatóan.

Egy idő után? Ezt meg, hogy értsem? De nem volt időm gondolkozni, ugyanis félpercen belül már ott volt velem szemben az egész One Direction. Mindnyájan a kanapén ültek, kivéve persze Harry-t, és játszottak. Amikor megláttak engem, egy percre meglepődtek, majd egy pimasz mosoly ült ki az arcukra és Harry-t figyelték. Önkéntelenül is elmosolyodtam. 

- Fiúk, bemutatom nektek.. - itt megakadt és rám nézett. - Még a nevedet sem kérdeztem meg. - mondta szomorúan és lesütötte a szemét. 

Megsajnáltam a kis butust. Mosolyogva ránéztem a fiúkra, és megszólaltam:

- Sziasztok, nevem Clare. - mutatkoztam be, ezzel kisegítve Harry-t. 


A fiúk sorba, felálltak és mosolyogva odajöttek hozzám. 


- Szia, Zayn vagyok. - mutatkozott be mosolyogva Zayn. Egy ölelést is kaptam tőle, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak Harry-vel.
- De emellett igazi romantikus alkat. Mellette arany életed lesz. Szorítok nektek. - biztatott mosolyogva Zayn, majd a következő fiú következett. 


- Niall. - mosolygott kedvesen a szőke fiú, és kezet nyújtott felém. Megráztam a kezét majd ő is megölelt. Ő csak annyit suttogott a fülembe, hogy eddig én vagyok a legszimpatikusabb neki Harry barátnői közül. Ez jól esett. 


A következő srác Liam volt. Rám nézett a nagy barna szemeivel és kedvesen bemutatkozott:


- A nevem Liam. Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott rám ő is, majd megkaptam tőle is a szokásos ölelést. Meglepődtem, hogy ilyen közvetlenek velem, de nagyon jól esett. Mindenki kedves volt velem, és ettől még boldogabb lettem. 


Az utolsónak Louis-t hagyták meg. Amit megláttam elnevettem magam, ő pedig elkezdett vigyorogni, mint egy idióta. Mivel az is. 


- Azt hiszem nekem nem kell bemutatkozni. - mondta nevetve. - Louis. - mondta majd megölelt. - Te vagy az első lány akivel osztozok Harry-n. Ez nagy megtiszteltetés. - mondta mosolyogva majd elengedett. 


Miután mindenki bemutatkozott, Harry odajött mellém, megfogta a derekam és megszólalt:
- Na miután mindenki végig ölelgette Clare-t és kedves mondatokkal bíztatta, - itt egyenesen Louis-ra nézett, aki elnevette magát - mi valószínűleg elmegyünk aludni. - fejezte be a mondatot és rám mosolygott.

- Aludni, persze.. - mondta pimasz mosolyjal az arcán Zayn. 
- Azért ne csináljatok egyből gyereket. Még nem akarok keresztapa lenni. - mondta ugyanolyan mosollyal Louis. 
- Menjetek a francba. - mondta röhögve Harry. 


Én végig mosolyogtam az egész jelenetet és csak annyit fűztem hozzá, hogy ezek tényleg őrültek. Harry ismét végig vezetett a házon, mire megérkeztünk. Kinyitott előttem egy ajtót, és bevezetett egy kicsi szobába. 
- Hát ez lenne az én szobám. - mondta Harry szerényen. 

Végig néztem a szobán. Kedves, otthon kis szoba volt. A falak világos barna színűek, tele különböző képekkel. Ott volt a One Direction eddigi munkája abban a pár képben. A szobában nem volt sok bútor. Egy franciaágy, 2 éjjeliszekrény, ruhásszekrény és egy kis komód, rajta egy TV-vel és hifi berendezéssel. Az éjjeliszekrény tele volt képekkel. Mindegyiken Anne, Gemma és Harry szerepel. Kiskori képek, és egészen újak. Harry mindenütt hihetetlen édes volt. Végig néztem az összes képet, az utolsón elnevettem magam. 
- Mi ilyen vicces? - jött oda mosolyogva Harry. 
- Milyen édes, hogy van egy képed Dusty-ról. - mondtam mosolyogva. 
- Ő is ugyanúgy hiányzik, mint az egész családom. 
- Harry. - mondtam elérzékenyülve és magamhoz öleltem a fiút. 


Pár percig csak ültünk egymás karjaiban, amikor hirtelen elálmosodtam. Vajon mennyi idő lehet? 


- Harry, mennyi az idő? - néztem rá fáradtan. 

A fiú elővette a telefonját, elmosolyodott és rám nézett.


- Reggel fél hét van. - mondta kedvesen.
- Mennyi?! - az nem lehet, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. Harry elkezdett kuncogni. 
- Most meg mit nevetsz? - néztem rá "durcásan".
- Sietsz valahova, vagy miért olyan nagy baj, hogy eltelt az idő? - kérdezte mosolyogva. Tudtam, hogy Debby korán kel, mivel megy dolgozni és ha nem talál otthon, frászt fog kapni. - Az egyik barátnőm korán kel és ha talál otthon akkor kinyír. - magyaráztam 
Harry-nek. 
- De hát úgy volt, hogy itt alszol. - mondta szomorúbb hangon, mint az előbb. 
- Igen itt alszok és elég korán haza megyek, hogy a lányok ne aggódjanak. - mondtam kedvesen.
- Miért nem szólsz nekik, hogy itt vagy? - kérdezte reménnyel csillogó szemmel. 
- Ha elmondom nekik, hogy Harry Styles-nál alszok akkor sikítógörcsöt kapnak és mindent kiszednek belőlem. - mondtam nevetve.
Közelebb bújtam Harry-hez aki az ágyon feküdt és a fülébe suttogtam:
- Maradok. 


Harry elmosolyodott és közelebb húzott magához. Egy puszit nyomott a fejemre, majd megszólal:
- Szeretlek. 
Rá néztem, elmosolyodtam és megcsókoltam.
- Én is szeretlek Harry Styles. - mondtam majd a mellkasára hajtottam a fejem, és lassan elaludtam.